Külügy

„Visegrád plussz” támogatás a keleti dimenziónak

„Visegrád plussz” támogatás a keleti dimenziónak

2011. 05. 25.

Öt tekintélyes kelet- és közép-európai néppárti EP-képviselő – Jacek Saryusz-Wolski, az EP egyik alelnöke, Schöpflin György, az EP külügyi bizottságában a magyar néppárti delegáció koordinátora, Eduard Kukan ugyanott a szlovák néppárti koordinátor, korábbi külügyminiszter, Traian Ungureanu román néppárti koordinátor, és Andrey Kovatchev, a bolgár néppárti delegáció feje – közös levélben fordult Catherine Ashton EU külpolitikai főképviselőhöz és Stefan Füle szomszédságpolitikai biztoshoz, óva intve a szomszédságpolitika túlzottan egyoldalú értelmezésétől.
 
Öt oldalas nyilatkozatuk – aminek formális státusza egyelőre a „nem hivatalos papír”, bár úgy tudni, hogy informálisan mindegyikük esetében saját nemzeti diplomáciájuk hallgatólagos támogatása is a leírtak mögött áll – időben egybeesett azzal, hogy Ashton és Füle szerdán Brüsszelben nemzetközi sajtótájékoztató keretében mutatták be az észak-afrikai népfelkelések fényében „aktualizált” uniós szomszédságpolitika prioritásait (erről lásd külön anyagunkat).
 
A parlamenti "ötök” – sok tekintetben érvelésük kiinduló pontjaként is – többször visszautalnak a francia, spanyol, görög, szlovén, máltai és ciprusi külügyminiszterek közös, tavaszi levelére is, amelyben nem csupán a „déli dimenzió” erősítését szorgalmazták az afrikai események fényében, de bizonyos pénzügyi források átcsoportosítását is felvetették, a keleti viszonylattól a déli kapcsolatok javára.
 
Az „ötök” papírja mindenekelőtt emlékeztet, hogy az EU alapszerződése (8. cikkely) egyfelől kulcsfontosságúnak minősíti, hogy az Unió „különleges kapcsolatokat ápoljon a szomszédos országokkal”, arra törekedve, hogy az Uniót az értékein alapuló prosperitás és jó szomszédság övezze minden oldalról. Másfelől az alapokmány azt is leszögezi (49. cikkely), hogy bármelyik európai ország, amelyik megfelel az uniós alapértékeknek, tagságot kérelmezhet az EU-ban. A kettő együttesen ugyanakkor csakis az EU kelet európai partnerei esetében áll fenn, ami egyúttal azt jelenti, hogy irányukban az uniós szomszédságpolitika szükségszerűen egyedülálló, hosszú távú jelentőséggel (is) bír.
 
Ami a hat külügyminiszter által sugallt esetleges „forrásátcsoportosítást” illeti, az öt néppárti EP-képviselő ennek kapcsán rámutat, hogy igazából mindkét terület – a déli és a keleti szomszédságpolitika – egyaránt alulfinanszírozott és elhanyagolt. Következésképpen, ha például a keleti viszonylat finanszírozását csökkentenék, ez óhatatlanul rombolóan hatna az érintett országokban folyamatban lévő reformokra, a demokratikus intézmények építésére, és voltaképpen egyenértékű lenne azzal, hogy Európa e szögletét magára hagyják. Az „ötök” ennek kapcsán emlékeztetnek arra is, hogy a mediterrán szomszédságpolitika mindig is nagyobb büdzsével rendelkezett, (2007-2010 között az egy főre jutó hányad a „déli” politika esetében a duplája volt a „keleti” szomszédságénak, és hasonló trend olvasható ki a 2011-2013-as időszakra tervezett számokból is).
 
Schöpflinék érvelése – látszólag az Ashton-Füle páros által szerdán bemutatott koncepcióval összhangban – a területi prioritás deklarálása helyett a rászorultságot és még inkább: a feltételhez kötést, illetve e feltételek teljesülését tenné a forrásallokáció alapjául, általuk is kiemelten hangoztatva a „többet többért” (több pénzt az elkötelezettebb és valóban megvalósított változásokért) elvet. A demokráciaépítés, az emberi jogok tisztelete, a korrupció elleni harc, a jogállamiság bármilyen támogatásnak a kiinduló alapfeltétele, aminek tényleges folyósítását a mindezek kapcsán lefektetett viszonyítási kritériumok (benchmark-ok) teljesüléséhez kívánatos kötni – fejtegeti a továbbiakban az „ötök” nyilatkozata, hangoztatva, hogy az igazán haladó és érdemi szomszédságpolitika inkább az állampolgárra, a civil társadalomra, mint a kormányokra kellene, hogy építsen.
 
Érvelésük szerint ezt az elvet kellene minden földrajzi – szomszédsági – relációban egyaránt alapvetésnek tekinteni, és egyúttal hangoztatják, hogy mindezek tekintetében a „déli”, meg a „keleti” reláció egymást kiegészítő, egymás – például jelenleg a déliek esetében a keletiek – tapasztalataiból is építkező viszonylatok.
 
A továbbiakban az „EP-ötök” az elvben „európai perspektívát” is előrevetítő keleti partnerségre összpontosítanak, mindenekelőtt átfogó szabadkereskedelmi megállapodást tűzve ki célul, utalva arra, hogy „tapasztalati tény, hogy a gazdasági integráció elengedhetetlen alkotóelem a politikai társulás” megalapozásához. A papír emellett vízumliberalizációt is szorgalmaz „minden olyan keleti partner országban, ahol valamennyi feltétel teljesül”, valamint öt kiemelt területen is aktívabb EU-szerepvállalást sürget a keleti partnerek körében oly gyakori „befagyott konfliktusok” kezeléséhez, megoldásuk elősegítéséhez. (Ezek tárháza a béketeremtéstől és békefenntartástól az azonos országban élő különböző etnikai közösség közötti „robosztus integráció elősegítéséig” terjed. Külön is szorgalmazva, hogy az Unió vesse latba befolyását és politikai eszközeit annak érdekében, hogy Oroszország tartsa tiszteletben a grúziai konfliktusban vállalt nemzetközi kötelezettségeit, illetve vonja ki csapatait a moldáviai transznyisztriai térségből.)
 
A keleti partnerségi együttműködés másik, EU számára vitális területe lehet a „Visegrádi Plussz Kezdeményezés” országainak néppárti képviselői szerint az energia- és a közlekedési rendszerek szervesebb összekapcsolása.
 
Forrás: Bruxinfo