Hírek

Velünk élő kádárizmus

Velünk élő kádárizmus

2014. 02. 20.

"1945 után volt igény forradalmi változásra Magyarországon, azonban ez nem feltétlenül a kommunizmus iránti feltétlen igényt jelentette"- kezdte érvelését Schöpflin. A kommunista pártnak a jól ismert politikai körülmények miatt is helyzeti előnye volt, ráadásul mivel a második világháború során a Horthysta elit megsemmisült, így egy új "elit" kialakítása nem esett nehezére. Másfelől viszont a társadalmi mérnökség nem kevés áldozatot követelt Schöpflin szerint. 1950 és 1970 között óriási tömegmobilizációval a paraszti társadalom egyfajta munkásosztályt preferáló társadalommá való alakítása sok megtört életet hozott.

"A kommunizmus modernizációs kísérletének kudarcát jól mutatja, hogy nem jött létre egy aktív, cselekvőképességgel rendelkező erős polgárság, hanem egy, a helyzetébe beletörődött, rezignált társadalom alakult ki." – mondta Schöpflin, hangsúlyozva hogy a hatalommal való kooperációtól ez a magatartás teljesen eltérő attribútumokkal bír.

"A kommunista párt sikerét igazolja, hogy a szabadság kis köreit csírájában elfojtva, "szétmanipulálva" nem jöhetett létre a munkásosztály és az értelmiség közötti kohézió" érvelt Ötvös István történész.

"Társadalmi perspektívából nézve a mai helyzetet sok helyütt igenis tovább él a kommunista rendszer, a kádárizmus öröksége, ezeket forradalom hiányában nem volt képes a rendszerváltó elit egymaga összezúzni" – tette hozzá Schöpflin.
 

Továbbá szó esett a rendszert szolgáló ügynökök hátteréről, eltűnt bizonyítékokról, anyagokról illetve az elszámoltatás nehézségeiről is. A beszélgetést számos a kommunista rendszerről szóló anekdota színesítette Schöpflin professzor úr és Ötvös István történész által. A rendezvény végén pedig Ablonczy Balázs történész, a beszélgetés moderátora az áldozatokra való emlékezés fontosságát hangsúlyozta, mely az elszámoltatás hiányában kiemelt szereppel bír.