Alkotmányos ügyek

Szimbólumok és érzelmek – Szájer József és Schöpflin György beszélgetett az új magyar alkotmányról a 100 éves a Nyugat esten.

Szimbólumok és érzelmek – Szájer József és Schöpflin György beszélgetett az új magyar alkotmányról a 100 éves a Nyugat esten.

2010. 12. 03.

Egy politikai cezúra idején
             
A 2008-ban meginduló és a brüsszeli magyar kulturális élet egyik kiemelt eseményét jelentő Nyugat-est házigazdája, Schöpflin György szerint el kell különíteni az alkotmányozás politikai és jogi dimenzióját. Az új alkotmánynak mindenekelőtt egy politikai űrt kell betöltenie, a volt kommunista államok közül ugyanis Magyarország az egyetlen, ahol a rendszerváltás óta nem született új alkotmányt. A most zajló alkotmányozási folyamat ezért elsősorban szimbolikus értékű: meg kell teremteni azt a politikai cezúrát, ami 1989-90-ben elmaradt, mint ahogy az új alkotmány egy esetleges március 15-i hatályba lépése is a dátum szimbolikája miatt lehet fontos.
 
Legitimitás, fékek és ellensúlyok
 
Schöpflin hangsúlyozta, hogy nem csak jogi, hanem politikai jelentőséggel is bírhatnak az új alkotmány olyan további elemei, mint az átadás-átvétel vagy a konstruktív bizalmatlansági indítvány szabályozásának átalakítása. A brit-modellt alkalmazhatónak látja Schöpflin, mellyel a mindenkori új kormány gyorsabb hivatalba lépése az átadás-átvétel ideje alatt fennálló, a leköszönő kormányra vonatkozó legitimitási deficitet szüntetné meg, míg a konstruktív helyébe lépő egyszerű bizalmatlansági indítvány egyfajta válságkezelő mechanizmusként működhetne. A jelenlegi szabályozás mellett ugyanis parlamenti többséggel "kizárható" a társadalom, amely adott esetben – mint ahogy arra példa is volt – a hatalom önkorlátozó képességének játékszerévé válik.
 
Mindenki alkotmánya, szerethető alkotmány
 
Ha nem is fog megvalósulni a jelenlegi alkotmányozási folyamatban résztvevők azon romantikus álma, hogy az új alkotmány minden ember zsebében ott legyen, Schöpflin fontos, hogy az új alaptörvény a mindennapokban is használható legyen, felmerülő kérdéseinkre választ adjon. A megszülető alkotmány azonban nem hozható egyik napról a másikra, egy kapcsoló megnyomásával közel a társadalom tagjaihoz: Schöpflin professzor véleménye szerint ehhez politikai kultúránk olyan tanulási folyamatára lesz szükség, amelyben kiemelt helyet fognak betölteni a közösségek.
 
Nincs alkotmányról szóló vita a megváltoztatás megkérdőjelezése nélkül, nevezetesen, miért is kellene a már átírt 1949. évi XX- törvényt megváltoztatni? Hiszen a régi, jó érv alapján már csak egyetlen mondat egyezik meg az eredeti szöveggel, " Magyarország fővárosa Budapest".
A felületes érvelés Szájer Józsefet nem győzi meg, sőt, olyan szempontokat vezetett fel, mely a hallgatóság számára meggyőző erővel bír. A jelenlegi szöveg ugyanis hemzseg a nyelvtani hibáktól (egybeírás – különírás nem volt az alkotmányt átíró atyák erőssége), valamint a rendszerváltás és a kommunista szófordulatok, nyelvezet tetten érhető a szövegben (A Párt). És talán a Bíróságról szóló passzusok a legbetegebb részei a szövegnek. A zavaros szöveg pedig nem pusztán csak formai kérdés, hanem tartalmi is Szájer szerint.
 
Láthatatlan alkotmány és az absztrakció veszélyei
 
Hiszen a kusza szöveg a jogbiztonságot is veszélyezteti. Kiváló példa erre Sólyom László párhuzamos véleménye, melyben a "láthatatlan alkotmányra" hivatkozik. Szájer ellentmondást lát abban, hogy egy absztrakt szöveg a kiindulási alap, és az írott szöveg, a népszuverenitás szövege könnyűszerrel áthúzható, átléphető. Mindez korlátozott jogbiztonságot idéz elő, valamint az Alkotmánybíróság példátlan jogfejlesztő tevékenységéhez vezetett.
És ha az AB szabad értelmezési lehetőséget kapott, akkor végül is honnan ered a hatalom? Persze nem lehet mindent az AB nyakába varrni Szájer szerint sem, hiszen mindezt a népképviselet mulasztása tette lehetővé. Szükség van tehát egy olyan dokumentumra, amely a magyar emberek összefogását jelzi és szerethető.
 
A szimbólumok és hagyomány szerepéről
 
Tévednek mindazok, akik a politikai szimbólumok érzelmi kötőerejét alábecsülik. Szájer a hagyományokra épülő jogi testet szívesen életre keltené: Szent István törvényeit, az Ellenállási Záradékot az 1222-es Aranybullából, a Pragmatica Sanctio-t, az 1848-as polgári szabadság törvényeit, az 1946-os köztársasági elnök megválasztásáról szóló "kis alkotmányt". A hagyomány fontosabb bármilyen absztrakciónál.
A húsz éves magyar demokrácia történetében sem volt ördögtől való az alkotmányozás pártprogramba való becsempészése, mindez az elmúlt négy évben tűnt csak el. A jelenlegi politikai helyzet pedig kiváló alkalmat nyújt az alkotmányozásra, törlesztheti elmaradt adósságát az elit, Szájer szerint ez az elmúlt húsz év demokráciájának a szégyene.