Schöpflin György: Szerbia 2018/2019-ben csatlakozhat

A szerbek közül sokan vélik úgy, hogy ők a dél-kelet-európai régió vezetői, és csalódottak, amiért Bulgária és Románia előttük csatlakozott az Unióhoz, mondta el az EurActivnak Schöpflin György néppárti képviselő, Szerbia helyzetének árnyékjelentéstevője.

Nemrég érkezett vissza Szerbiából. Milyen benyomások érték?

Mindenképpen azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy Szerbiának valamikor integrálódnia kell az Európai Unióba. Ha magyar nézőpontból tekintünk a kérdésre, nagyon fontos, hogy szomszédunk uniós tagállammá váljon. Uniós szempontból nézve azonban ez a közeljövőben még nem fog megvalósulni.
Szerbia valójában még nem készült fel. Két legnagyobb problémája közül az egyik, hogy Ratko Mladić és Goran Hadžić még szabadlábon van (a volt Jugoszláviát vizsgáló Nemzetközi Büntető Törvényszék keresi a két háborús bűnöst). Belgrádi tapasztalataim azt mutatják, hogy a Vojislav Koštunica vezette Szerbiai Demokratikus Párton (DSS) kívül minden politikai erő kiadná őket a hágai törvényszéknek.

Különböző feltételezések arra engednek következtetni, hogy nem Szerbiában, hanem a Boszniai Szerb Köztársaságban (Republika Srpska) bujkálnak. Hasonlóan vélekedem én is, ugyanis Szerbiában a rendőrség már a nyomukra bukkant volna. A jugoszláv állami rendőrség (UDBA) hagyományai nem szűntek meg teljesen.

A másik fő probléma Koszovó ügye, ami véleményem szerint a legnehezebb kérdés is egyben. A szerbek viselkedése azt a hozzáállást sugallja, hogy az idő majd megoldja a problémát. A közvéleménynek hozzá kell szoknia Koszovó elvesztésének a gondolatához – ez fájdalmas, elismerem, ugyanakkor az emberek szerintem kezdik megérteni, hogy Koszovó soha többé nem lesz már Szerbia része. Csupán egy olyan alkura van szükségük, ami a koszovói szerb lakosság számára előnyös feltételeket teremt, és véleményem szerint a Preševo-völgy (albán-többségű szerbiai régió) esetében már adottak egy értelmes egyezség feltételei.

Elképzelhető, hogy valamikor területi cserére kerüljön sor a szerb többségű Észak-Koszovó esetében?

Nem hiszem. Ha a ’90-es években próbálkoztak volna vele, akkor lett volna rá esély. Több embert is megkérdeztem, de senki sem tudja biztosan, hogy hogyan alakulnak a lakossági arányok. De ha sikerülne egy kisebbségek jogait tiszteletben tartó rendszert kiépíteni, akkor az működhetne.

Ami érdekes, hogy a fiatalabb generáció Szerbiában már inkább véli úgy, Koszovó már nem tartozik hozzájuk.

Ha jól tudom, Szerbia és Koszovó márciusban kezdi meg a tárgyalásokat. Koszovóban decemberben választásokat tartanak, az új kormány pedig kora tavasszal állhat készen a tárgyalások elindítására. A legfontosabb eldöntendő kérdések közé tartozik például a vámok kérdése, a későbbekben pedig komoly politikai párbeszédek is helyet kaphatnak. A politikai akarat meg van erre Szerbiában, kivéve a Koštunica vonalat.

Magyar szemmel hogyan lehet értékelni a szerb hatóságok magyar kisebbséggel szembeni bánásmódját a Vajdaságban?

Nem csak én, de úgy vélem mindannyian elégedettek lehetünk. Előrelépések történtek, hiszen például a kisebbségi nemzeti tanácsok létrehozása jó irányba mozdítja az ügyet. Szeretnénk látni, hogy ezek valódi tartalmat és pénzügyi függetlenséget kapnak, ezen felül pedig én különösen kívánatosnak tartom egy etnikailag semleges rendőrségi szerv megvalósulását is.

Az állampolgárság megadásáról szóló törvény elfogadása óta több szerbiai magyar kérvényezi a magyar állampolgárságot?


Biztosan lesznek ilyenek, de sajnos sokan el is hagyták az országot a ’90-es években. Többen a háború idején dezertáltak, mondván: „ez nem az én háborúm, nem akarok harcolni”, „számunkra itt nincs jövő”.

Általában véve az az érzésem, hogy a vajdaságiak nem fognak lakhelyet változtatni. Elégedettek azzal, hogy a két ország között gond nélkül utazhatnak.

Azon kelet-európai országokkal ellentétben, akik uniós csatlakozásukat megelőzően beléptek a NATO-ba, Szerbia valószínűleg nem lesz az Észak-Atlanti szövetség tagja. Ön szerint ez problémát jelent?

Nem gondolom, hogy ez probléma lenne. Ez nem feltétele az uniós tagállamiságnak. Szerbiában nagyon neheztelnek a NATO-ra az 1999-es bombázási hadművelet miatt – ez érthető. Véleményem szerint ez a kérdés Szerbián fog múlni: ha csatlakozni akar a NATO-hoz, megteheti, de ha nem, akkor sem gondolom, hogy ez akadályozná integrációs törekvéseiket.

A szerbek úgy tartják, hogy az egykori Jugoszlávia fő tartópilléreként nagyobb adminisztrációs kapacitással rendelkeznek a EU-csatlakozást illetően, mint a többi nyugat-balkáni állam. Ön is úgy véli, hogy ez Szerbia egyik erőssége?

Azt kell higgyem, hogy ez inkább az önlegitimáló retorika része. Az egykori föderatív szerveződés bürokráciájában dolgozó, és ott gyakorlatot szerző emberek nagy része már nem aktív. Vagy nyugdíjba vonultak, nyugati államokba költöztek, 1992 és1993 között ugyanis rengeteg fiatal szakember vándorolt külföldre.

A hagyományos szerb érvelés szerint ők a legjobban képzettek és legkifinomultabbak az egykori Jugoszlávia területén élők körében, de szerintem a horvátok és a szlovének is ugyanezt mondanák saját magukról, ami egy soknemzetiségű államban teljesen természetes. Gondoljunk csak az Osztrák-Magyar Monarchiára: a magyarok kétségkívül a legjobbnak gondolták magukat. Igaz, nem igaz?

Gondolja, hogy Belgrád arra törekszik, hogy még a horvát csatlakozás előtt befejezze a tárgyalásokat?

 
Ez elképzelhetetlen. Horvátországnak ugyan támadhatnak gondjai, de egy kis szerencsével már a magyar elnökség alatt [2011 első felében] aláírhatják a csatlakozási szerződést, ha pedig mégsem, akkor Lengyelország elnöksége idején [2011 második félévében]. A szerződés ratifikációja ezután még legalább egy évet igénybe vesz, így legjobb esetben talán egy 2013 januári csatlakozással számolhatunk.
Ami Szerbiát illeti, ők jelenleg a Bizottság által kiadandó ország-véleményre (avis) várnak. Következő lépésként az EU-nak rendes tagjelölti státuszt kell majd Szerbiának adnia, és véleményem szerint ezután még legalább egy évnek el kell telnie a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig.

Elég, ha Macedóniára gondolunk: a macedónok 2005-ben kapták meg az ország-véleményt (avis), a Görögországgal folytatott névvita miatt azonban még egyetlen tárgyalási fejezetet sem nyitottak meg. Nem tartom magam pesszimistának, de Szerbia számára én egy 2018/2019-es céldátumot jósolnék, ami nem is feltétlenül probléma ha azt nézzük, hogy az adminisztráció különböző területein, az igazságszolgáltatásban és a szervezett bűnözés elleni harc területén azért még akad elég tennivaló.
 
Szerbiában úgy észleltem, hogy sokakban nagy a csalódottság, amiért Románia és Bulgária már belépett az EU-ba, ők pedig még nem. Még mindig jelen van az érzés, hogy ők valamiképpen különbek a szomszédos népek között, hogy ők a Balkán "nagykutyái". Túl udvariasak voltak ahhoz, hogy ezt kimondják nekem, de szerintem Magyarországról is hasonlóképpen vélekednek.

Jómagam Szerbiában voltam az 1999-es bombázások idején, és emlékszem, hogy a szerbek akkor azt mondták, nem a NATO oldalán álló országokra haragszanak, hanem Vaclav Havelre, a Cseh Köztársaság akkori elnökére. Amikor ugyanis Havelt bebörtönözték Csehszlovákiában, a belgrádi színházak műsorra tűzték a darabjait azért, hogy családjának némi pénzt tudjanak küldeni. Ez is a felsőbbrendűség érzetének egyik megnyilvánulása volt?

Igen, értem az érvelés logikáját, leszámítva, hogy Havelnek valójában ehhez semmi köze nem volt. Ő csupán elnöke volt annak az országnak, amely éppen NATO-tagállammá vált; nem hiszem, hogy túl sok választási lehetősége lett volna. Arra viszont jól emlékszem, hogy a magyar kormányt mennyire megrémisztette egy esetleges szárazföldi háború gondolata, ez ugyanis Magyarország területét is érintette volna. Nem volt kérdés, hogy bármilyen, Szerbia irányába történő támadás Magyarországon fog keresztül vezetni. Magyarország azonban nem túl jó háborúk terén. Tudta, hogy az elmúlt hatszáz évben minden háborút elvesztettünk, leszámítva az 1990-1991-es Öbölháborút? Ez volt az első eset, hogy a jó oldalon álltunk.

Mi a helyzet a magyar elnökséggel? Amellett, hogy támogatják Horvátország csatlakozási szerződésének aláírását, milyen egyéb bővítési törekvéseik vannak?

A magyar külügyminisztérium nemrég jelentette be, hogy Magyarország támogatja Törökország uniós tagságát. Ugyanakkor semmi sem indokolja, hogy az ellenkezőjét mondjuk Tudom, hogy a Fideszen belül is megosztottság van, és sokan aggódnak a török csatlakozás miatt, ezzel nincsen semmi baj. Egyelőre még nem tartottunk vitát a kérdésről. Magyarország uniós elnöksége alatt semleges pozíciót fog betölteni, és semmiképpen nem lesz az az ország, amely útját állja a török csatlakozásnak.

A többi nyugat-balkáni országot érintve először is elmondható, hogy Magyarország inkább Horvátország, mint Szlovénia mellett foglal állást a Piran-öbölről folyó területi vitában.

Macedónia esetében semmi ellenvetésünk nincs, és Boszniával és Albániával kapcsolatban sem lesz kifogásunk, ha majd készen állnak a csatlakozásra, Koszovót pedig elismertük. Ukrajna igen csak távol áll a tagállamiságtól, és az igazat megvallva nem is a jó irányba halad, noha a vélemények megoszlanak azt illetően, hogy ez a folyamat visszafordítható-e.

Moldova Románia számára sokkalta érzékenyebb kérdés, közvetve azonban mégis érint minket a kérdés. Nemrég írtuk ugyanis alá a megállapodást az AGRI gázvezetékről, melynek értelmében Azerbajdzsánból Grúzián, majd a fekete-tengeri LNG-terminálokon keresztül kapnánk földgázt. Magyarország kiépített Románia felé egy interkonnektort [gázszállításra alkalmas eszköz], így ez egy ténylegesen megvalósuló projekt lehet.

Megemlítette az AGRI-t, azonban a Nabucco-ról nem beszélt.

Nem beszéltem a Nabucco-ról, nem beszéltem a Déli Áramlatról, és még sok minden másról sem beszéltem. Mivel magyar érdekeket is érint, támogatjuk a Nabucco megvalósulását, és növeltük a gáztározói kapacitásunkat.


Az interkonnektorok rendszere az a másik kérdéskör, amely felmerülhet a magyar és a lengyel elnökségek ideje alatt, és amelyben szintén gondolkodunk. A lengyelek Swinoujscie-ben [az ország balti-tengeri partvidékén] egy LNG-terminál építésén dolgoznak jelenleg, és szeretnénk, ha ez összekapcsolódna a Krk szigetére tervezett horvátországi projekttel [melynek célja szintén egy LNG-terminál létesítése].

Az észak-déli interkonnektor függetlenséget biztosítana számunkra a Gazprommal szemben. Lettország például 25 százalékkal többet fizet a Gazprom által szállított gázért, mint Németország. Ez nem piac!

Mi a helyzet a palagázzal?

Lengyelország bő készletetekkel rendelkezik.

Azonban most, hogy a lengyelek aláírták a Yamal-egyezményt, amely 38 százalékkal megnöveli a Gazprom által Lengyelországba szállított gázmennyiséget, jelentőségét veszítheti számukra a palagáz…

Igen, nagyon jó megállapodást kötöttek Oroszországgal. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy ennek milyen hatása lesz, mindenesetre meg van a lehetőség a palagáz kitermelésére, és három-négy év múlva a technológia is fejlettebb lesz.


Várom továbbá a híreket egy Magyarország és Szlovákia között építendő interkonnektorról is, az energia szektor középtávú elképzelései ugyanis a Gazpromtól való függetlenedést üzenetét küldik. Ez Szerbiát is segítené, amely gázellátásának nagy részét Magyarországon keresztül kapja.

 

 

Az interjút Georgi Gotev készítette és az EurActiv.hu honlapon jelent meg.