Hírek

Schöpflin György: Együttesen tüntessük el a félelmet!

Schöpflin György: Együttesen tüntessük el a félelmet!

2007. 03. 15.

 

Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt polgártársaim!

Nem kell önöknek külön hangsúlyozni, hogy számunkra miért fontos ez a nap.

Március 15-e elsősorban a szabadság napja, annak a napnak az évfordulója, amikor a magyar nép, a társadalom egyetértett azzal, hogy ránk is vonatkozik a szabadság eszméje, hogy a magyar nép és nemzet Európához tartozik, része Európának, és ezáltal számunkra is érvényes a szabadság eszméje.

A szabadságot többféleképpen lehet meghatározni, de mégis van egy központi magva: ez pedig az, hogy a közösség és a közösség tagjai érezzék saját szabadságukat, álljon tőlük távol a félelem, hogy az embereknek ne kelljen félniük a hatalomtól, ne kelljen félniük azoktól, akik a mi nevünkben gyakorolják a hatalmat.

Megszabadulni a félelemtől: ez pedig a hatalom megbízhatóságát, elszámoltatását jelenti.

Európa évszázadokon át alakította, formálta a szabadság eszméjét és kiterjesztette minden irányba, Európán belül és azon túl is. Európának érdeke a szabadság. És ezt joggal nevezhetjük demokrácia világának. Sok vajúdás, küzdelem kellett ahhoz, hogy félelemmentes hatalomgyakorlás jöjjön létre.

Ennek az árát mi is megfizettük 1848-49-ben, az első világháborúban, a második világháborúban, valamint 1956-ban, mondanom sem kell. Az évek, évtizedek során az is egyértelművé vált, hogy önmagában nem elég megszabadulni a diktatúrától, nem elég a zsarnokokat elkergetni. A demokrácia létrehozásában nekünk is van szerepünk, nekünk is van tennivalónk. Mi is alkotóelemei vagyunk a demokráciának.

Tizenhét évvel ezelőtt, 1989-90-ben, úgy nézett ki, hogy végre túllépjük történelmünk sikertelen kísérleteit és egy működőképes, tehát félelemmentes, a szabadság által vezérelt demokráciát hozunk létre.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a cél, ez a nemes célkitűzés – legjobb esetben – csak részben valósult meg. A félelem nem tűnt el, nem lett a múlté, hanem újra és újra feléledt, és azok, akik érdekeltek a félelem fenntartásában, e célból régi-új módszereket vetnek be. A félelem nem magától születik meg bennünk, hanem a hatalom, a hatalom gyakorlói ezt így szeretik fenntartani. Mert sokkal könnyebb a hatalom gyakorlása, amennyiben a hatalommal nekik nem kell elszámolniuk.

És kinek tartoznak elszámolással? Nekünk, a magyar társadalomnak, a magyar szavazóknak, a magyar közpolgároknak, a magyar adófizetőknek. Egyszóval: mindannyiunknak. Ez a tartozás nem valami felesleges luxus, nem egy nyugati fényűzés, hanem ellenkezőleg: szerves része annak a félelemmentes demokráciának, amelyet már oly sokszor akartunk megvalósítani.

A kérdés az, hogy elérhető-e ez a felelősséget vállaló demokratikusan ellenőrizhető hatalom? Igen. Szerintem igen, de ebben a vállalkozásban nekünk is van szerepünk. Ne féljünk, ez a legfontosabb. Ha hatalmi visszaéléssel kerülünk szembe, akkor ragaszkodjunk jogainkhoz. Ha a hatalom megfélemlít bennünket – és a mai Magyarországon erre sajnos van elég példa, akkor fogjunk össze, szervezkedjünk, éreztessük a hatalommal, hogy nem vagyunk egyedül, hanem mi vagyunk a nép, a társadalom, a nemzet és együttesen tüntessük el a félelmet az országból.

Ez persze egy küzdelmet jelent azokkal szemben, akik nem tartják tiszteletben a demokráciát, akik visszaélnek azzal a hatalommal, amit mi ruháztunk rájuk. A küzdelem nem lesz könnyű, de ez a mi történelmi feladatunk: meg kell valósítani a félelemmentes politikát. Tartozunk mi ezzel az 1848-as forradalmároknak, azoknak, akik utánunk jönnek és magának a demokráciának.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok a világ minden táján!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.