Hírek

Magyarország és az Európai Unió problémás kapcsolata

Magyarország és az Európai Unió problémás kapcsolata

2012. 11. 28.

Az uniós intézmények az EU-ellenességet táplálva segítik a szélsőjobbot

Néhány, az Európai Bizottságtól érkező vélemény szerint a Fidesz kormány vezetésével Magyarország az EU egy problémás tagállamává vált, mely folyamatosan feszegeti a közös írott és íratlan szabályokat. Ez az attitűd oly mélyen látszik rögzülni, hogy néhányak szemében már nemhogy bizonyítékokra nincs szükség mindezek alátámasztására, de ez vált elemzésük kiindulópontjává.

Minden, ami történik, jó bizonyítéka a kettős mérce jelenlétének. A magyar deficit-felügyelet sokkal szigorúbb, mint bármelyik más tagországé, s ami még rosszabb: a Bizottság látszólag teljesen elsiklott a kormány hibái felett, egészen a 2010-es választásokig, amikor a Fideszé lett a többség a korábbi baloldal helyett. Azóta váltak ugyanis messzemenően szigorúbbá az ellenőrzések. A kohéziós pénzek kifizetésének soha nem látott veszéllyel járó felfüggesztése sem került bevetésre semelyik másik tagország esetében (még Spanyolország ügyében is határozottan finomabban jártak el).

Aztán vegyük a Malév esetét. A magyar légitársaságot hagyták csődbe menni, miközben cseh párja, a CSA továbbra is állami támogatásokban részesül – természetesen a Malév-ügy címoldalakra került: és ez az, ami politikailag számít, tekintet nélkül a jogi különbségekre.

Költségvetési gondok

Októberben Magyarország bejelentett egy gazdasági csomagot, melynek célja a költségvetési hiány csökkentése volt. A csomagot alig két nap alatt utasította el a Bizottság, ami felfoghatatlanul rövid idő, ismerve a higgadt ütemű uniós bürokrácia eljárásait. Sokak szemében a hirtelen elutasító döntés azt jelentette, hogy Magyarország tehet bármit, az sohasem lesz elegendő az EU-s elvárásokkal szemben. Igaz vagy sem? Nehéz megmondani, de a gyanú továbbra is fennáll.

Persze nemcsak a Bizottságról van szó. Az Európai Parlament erősen baloldali, állampolgári szabadságjogokkal foglalkozó szakbizottsága – a LIBE – februárban meghallgatást szervezett Magyarországgal kapcsolatban, mely olyan baloldali EP-képviselőknek nyújtott platformot, akik a valóságot figyelmen kívül hagyva marasztalták el a magyar kormányt. Márpedig kevés választó tesz különbséget az Európai Parlament és a Bizottság között, számukra az EU az EU.

A Tavares-jelentés közzétételekor valószínűleg ismét felszínre törnek az indulatok, miután a várakozások szerint Magyarország számára egy igencsak kedvezőtlen jelentés van előkészülőben. Ezt megerősíti a tény, hogy amikor a szakbizottság tagjai szeptemberben Magyarországon jártak, arra már nem tudtak időt szakítani, hogy az egyház, vagy a civil szféra vagy olyan képviselőinek véleményét is kikérjék a fennálló helyzetről, akik támogatják a kormány politikáját.

A Bizottságot – a szerződések őrét – feltételezhetően nem kötelezi semmilyen párthűség vagy bármely párt politikusa. Sok magyar azonban ezt határozottan nem így gondolja. A meglehetősen széles körben elterjedt nézet szerint ugyanis a baloldal továbbra is lobbizik a Bizottságnál a Fidesz kormány rossz színben való feltüntetéséért.

Vajon a Bizottság észreveszi-e, hogy eszközként használják magyar belügyeket érintő pártpolitikai célok elérésére: ez egyelőre nem világos. Mint ahogy az sem, hogy a Bizottság elismeri-e, hogy a magyar véleménynyilvánítás stílusa sok esetben oly mértékben hiperbolikus, hogy azt érdemes jóval kevesebbnek értelmezni, mint amit valójában mutat. A baloldali ellenzék extrém kifejezésmódját egyszerűen nem lehet komolyan venni.

A jobboldal felemelkedése

Nem szabad ugyanakkor alábecsülni a történtek hatását a magyar közvéleményre, tekintve, hogy ezek hozzájárultak az egyre növekvő EU-ellenes hangulathoz- amely ma már erősebb, mint a korábban is meglévő euroszkepticizmus, melyet a szélsőséges Jobbik párt támogat. A Bizottság a történtekkel gyakorlatilag megajándékozta a Jobbikot egy olyan üggyel, melyre a 2014-es választások során erős kampányt építhet.

Különösen visszatetsző, hogy választás nyerhető meg az "EU-kártya" kihasználásával, vagy ami még rosszabb, hogy csak ezzel nyerhető meg. Az Európai Unió hírnevének Magyarországon sem a megaláztatás, sem a neheztelés érzése nem tesz jót.

És ennél a pontnál válik kétségtelenül relevánssá a kérdés, hogy valóban lehetséges-e az Európai Unióból való kilépés, ahogyan annak eshetőségét már sokszor hallhattuk az Egyesült Királyságtól. Ha az Egyesült Királyság valóban komolyan gondolja az Európai Unióból való távozását (márpedig nehezen lehet másképpen értelmezni a Csatornán túlról érkező jeleket), akkor ezt a precedens értékű eseményt kiemelt figyelemmel fogja követni a magyar közvélemény jelentős része.

Természetesen mindez csak egy lehetséges forgatókönyv a sok közül, ami ha bekövetkezik (a sok „ha” és „de” ellenére), akkor a valódi politikai vesztesek között éppúgy ott lesz a Bizottságot eszközként használó magyar baloldal is. Hogyha a brit kilépést a magyar követi, akkor a magyar baloldal elveszíti nagy szövetségeseit és egyben utolsó fegyverét a Fidesz kormány ellen. Hogyha Magyarország egyszer valóban az EU-n kívül találja magát, akkor szinte mindegy lesz, hogy mit mondott a Bizottság, a LIBE vagy éppenséggel a német sajtó.

Mindez felvet egy kérdést, amit a Bizottságnak – és mindenki másnak is az EU-ban – meg kellene fontolnia, amikor egy "unortodox" stratégiát folytató tagállammal kerül szembe. Az egységnek és a sokféleségnek olyan egyensúlyát kell megteremteni, amely felöleli a különböző magyar stratégiákat, nem pedig deviánsként kezeli. Mindezeken túl, az Európai Unióban senki sem engedheti meg magának, hogy megkérdőjelezze egy legitim kormány döntéseit, már pusztán csak azért sem, mert az EU sem szereti, ha visszanyal a fagyi.

Forrás: europeanvoice.com

Fordította: Bugár Zsuzsanna