“Magyarország érdeke a sikeres EU-elnökség”

Uniós elnökségünk 2011 januárjától csak végső (de számunkra legjelentőségteljesebb) akkordja az egy évvel korábban kezdődő spanyol-belga-magyar csoportos elnökségnek. A triászi hagyomány a 2004-es nagykörös csatlakozás óta az EU-s elnökségre való felkészülést segíti két tapasztalt és egy újonc csapatjátékával.

Schöpflin György, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának tagja, hazánk uniós elnökségének előkészületeit a Fidesz megbízottjaként felügyeli. A Kitekintő brüsszeli beszélgetése a 2011-es elnökség kihívásairól és lehetőségeiről.

Kitekintő: Az elmúlt évben létrejött az EU-Elnökség Bizottsága, a Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal közötti koordinációt tárcaközi bizottság segíti, megszületett három kormányrendelet, amelyben a feladatok (főként humánpolitikai) és határidők egyértelműen láthatók. Az Országgyűlésen belül – a korábbi európai gyakorlattól eltérően, egyedi módon – külön munkacsoport alakult, igaz, „pusztán” állásfoglalási és konzultációs jogokkal. Milyen módon vonja be a kormány az ellenzéki pártokat az előkészítési folyamatba?

Schöpflin György: Elsősorban le kell szögeznem, az a struktúra, ami mindeddig létrejött, esetleges. A kormány önti magából a rendeleteket, amelyek ellentmondanak egymásnak. Ez a mostani struktúra valóban így néz ki – hogy hat hónap múlva is így lesz-e, azt nem tudjuk. A legfontosabb, ahonnan én nézem, hogy megszületett az ötpárti egyezmény. Ha vonakodva is, de mind az öt párt elfogadja azt, hogy ez egy állami érdek, nem akarom azt a szót használni, hogy nemzeti, mert az annyira vitatott, nemzet talán angol értelemben: „national” – tudjuk, hogy ez teljesen mást jelent. Tehát itt van egy érdek, ami Magyarország érdeke, hogy legyen egy sikeres elnökség, vagy legalábbis ne legyen egy nagyon kudarcos elnökség – ugye ez a kettő nem egészen ugyanaz. És remélhetőleg azok az előkészületek, amelyek a kormány különféle berkeiben történnek, előre visznek. Kár, hogy mi erről nem tudunk nagyon sokat, valamit igen, azok jó irányba mutatnak.

Kitekintő: Eltérő az országok gyakorlata abban, mennyi mozgásteret, beleszólást engednek a nem kormányzó pártoknak, a legtöbb esetben a kancellária, a miniszteri hivatal kezében összpontosul minden. Nálunk megosztott a felelősség az EU-Elnökségi Bizottságban a Külügyminisztériummal. Mit gondol erről?

Schöpflin György: Annyit lehetett látni a legelején, karácsony előtt, hogy volt egy csata a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium között, hogy hol legyen az egésznek a felkészítése és a KÜM győzött. Ezt egy futball-meccsen is össze lehet hasonlítani, KÜM – MEH 1-0. Most ezzel az a baj, hogy a Külügyminisztériumból nem nagyon kapunk információkat. Idén, amikor megkérdeztem magas rangú tisztségviselőket a külügyben, hogy az előkészületek körülbelül hol tartanak és elérte-e már azt a fokot, ahol a közigazgatás találkozik a politikával – nem mondtak nemet, nem mondtak igent, hanem kitérő választ adtak, amiből arra következtetek, hogy igazából ezzel a kérdéssel még soha nem találkoztak. S aki valamit is ért a közigazgatáshoz, gondolok itt az ún. policy processre, az tudja, hogy nem mindegy, hogy bizonyos politika hogyan kerül egy taktikai, stratégia, kivitelezési szintre, hogyan megy végbe az egész folyamat – Magyarországon ez rettenetesen zavaros. Ezek a technikák, amelyek azért eléggé közismertek más országokban, nálunk nem egyértelműek. Tehát nem tudjuk pontosan, hogy mi van az előkészületekkel a kormány részéről – bennünket legalábbis nem világosítanak fel eléggé.

Kitekintő: És a közvélemény mennyire felkészült az uniós elnökségünkre?

Schöpflin György: Valljuk be, hogy Magyarországon nagyon kevesen tudnak az Európai Unióról, nem tudjuk, hogy mi fán terem. Tudjuk, hogy vannak pénzek, amik vagy átjönnek vagy nem, homályos, átláthatatlan a rendszer, sokan leírják az Európai Uniót – ez a lobbicsoportok ütközése. Mi tudjuk, hogy az egész ennél jóval bonyolultabb. Oda akarok kilyukadni, hogy egy sikeres elnökséget, nem nagyon lehet lebonyolítani, ha a közvélemény és a Fidesz hátországa ezt nem támogatja. Hogy mit értek támogatás alatt az egy más kérdés, de legyen valamiféle tudatosítottság a magyar közvéleményben, hogy ez igenis rólunk szól, ez egy alkalom arra, hogy mi elmondjuk kik vagyunk, mik vagyunk, miből áll Magyarország, hogyan kerülünk Európába és mi közünk van az egészhez – ilyen teljesen elemi szinten.

Ugyanakkor az ellenkezője is igaz, hogy az elnökség segítségével Európát is megismerhetjük. Azért valljuk be, gyakran szeretünk nyafogni, hogy senki nem ismer bennünket, hogy senki nem ismeri a kiváló irodalmunkat, a magyar történelmet… Ez valószínűleg így van. De mi mit tudunk más európai országokról? Ilyenkor mindig fel szoktam tenni a kérdést a különféle magyar hallgatóságoknak, hogy tessék nekem megmondani, ki a nagy észt regényíró? És erre csönd, síri csend. Szerintem még a nagy román regényírókat sem ismerjük. Itt igazából arra szeretnék kilyukadni, hogy igenis elég fontos, hogy megismerjük Európát, megismerjük azt a közeget, amiben feltehetőleg Magyarország még egy jó ideig élni fog.

A cikk a Kitekintő honlapjáról itt letölthető: