Cikkek

Hatalom és legitimitás: a média szerepe

Hatalom és legitimitás: a média szerepe

2011. 01. 31.

A gondolat, amely ennek a rendkívüli hatalomnak a legitimációja mögött áll, nem más, mint hogy a média egy semleges közvetítő szerepet tölt be a különböző politikai szereplők és a különböző hatalmi ágak – a törvényhozás, a kormány, az igazságszolgáltatás, a démosz, a civil társadalom stb. – közt. Továbbá, a médiától várják el a történelem első értelmezésének, első "piszkozatának' elkészítését is.

			 
A valóságban azonban a média szerepe soha nem lehet teljes mértékben semleges – egyetlen publikált szöveg sem az -, csupán törekedhet a különböző vélemények objektív és tényszerű bemutatása felé.
			 
Az elmúlt évtizedek ugyanakkor azt mutatták, hogy jelentős minőségbeli változás történt a média szerepfelfogásában. A kiegyensúlyozottság és az objektivitás felé való törekvés bizonyos mértékben háttérbe szorult a közvetítés jóval részlehajlóbb, befolyásolni is kívánó formáival szemben.
			 
A tények tudósítása és értelmezése közti határ elmosódása, az érzelmileg színezett nyelvezetre való támaszkodás, a különböző témák személyes vonatkozásának kiemelése és azoknak a hangoknak a kihagyása, amelyek nem illenek bele az adott orgánum narratívájába, mind-mind nyilvánvaló jelenség. Ezek pedig alátámasztják azt az érvelést, mely szerint a média jelentős változásokon esett át, szerepe pedig bizonyos mértékben eltávolodott a demokratikus ideáltól.
			 
Ebben az esetben a média hatalmának legitimitása szükségszerűen leértékelődik, amit szereplői ugyanakkor határozottan elutasítanak. És valóban, e mozgások ellenére a média saját hatalmát továbbra is a szólásszabadságra, valamint – bár kevésbé explicit módon – közvetítő funkciójára hivatkozva legitimálja, még annak ellenére is, hogy ezek mind minőségileg, mind pedig mennyiségileg leromlottak.
			 
Ez a jelenség további kérdéseket is felvet:
1 A demokratikus rendszereken belül a médiának továbbra is privilegizált helyzetben kell lennie, akkor is, amikor csak váltakozó mértékben tudja feltételezett szerepét ellátni?
2. Van-e más politikai szereplőknek joguk, hogy a média, mint elsődleges közvetítő az ő véleményüket is megjelenítse, akkor is, mikor az üzenetük tartalmát éppen elfogadhatatlannak tartja?
3. Kinek van jogosultsága, hogy meghatározza azokat a kritériumokat, melyek alapján a média eldöntheti, mit lehet publikálni/közölni, és mit nem.
4. Van-e felelőssége a médiának azon társadalom felé, melyben működik?
5. Milyen kapcsolatnak kell lennie a média és a demokratikusan megválasztott kormány között?
6. Kié az utolsó szó joga, hogy meghatározza mind a természetét, mind a formáját, mind a tartalmát a közjónak, a bonum publicum-nak: a médiáé vagy pedig a választott kormányé?
			 

Schöpflin György az UNESCO “Journalism Ethics and Self-Regulation in Europe: New Media, Old Dilemmas” címmel tartott konferenciáján. 2011. január 27. Párizs