Külügy

Használható-e a nulla végösszegű játékelmélet az EU szomszédságpolitikájában?

Használható-e a nulla végösszegű játékelmélet az EU szomszédságpolitikájában?

2010. 01. 13.

A jelölt meghallgatásán Schöpflin György Európai Parlamenti képviselő kérdésben a nulla végösszegű játékelmélet alkalmazása felöl érdeklődött, amit Füle biztosjelölt Oroszország tekintetében használna. A Fideszes képviselő szerint a nulla végösszegű játékelméletnek Európán kívül már vége van, illetve meg sem értik, így felmerül a kérdés, hogy hogyan látja a biztosjelölt, ha Oroszország elutasítja az elméletet és helyette saját érdekeit helyezi előtérbe, milyen stratégiát alkalmazna.
 
Füle válaszában az Európai Unió egységes fellépését hangsúlyozta, és azt az értékközösséget, melyet minden európainak védelmeznie kell. Az Oroszországgal való stratégiai partnerség továbbra is kiemelt az EU számára.

A biztosjelölt továbbá elkötelezett a bővítés mellett, bár konkrét időpontokat egy ország esetében sem jelölt meg.

 

Bővítés – de mikor?
 
Stefan Füle, a bővítésért felelős cseh biztosjelölt megérezte a hatalmat. A hatalom és az erő pozíciójából beszélt tegnapi európai parlamenti meghallgatásán. Érthető, világos, szakmai nyelven.
 
Kár, hogy Füle a vizsga felénél elfáradt kissé: beszéde szaggatottá vált, kereste a szavakat, de a végére új lendületet kapott, és mindezt végig angolul. Még így is zongorázni lehet a különbséget a biztosjelöltek felkészültsége és szakmai kompetenciái között. Stefan Füle megtanulta a leckét Moszkvában, az IMO-ban töltött öt év alatt: Oroszország stratégiai partner az EU számára. Barroso pedig megfelelő útravalóval bízta meg: olyan szomszédságpolitika kialakításával, ami minden tagállam javára válik. Elválik. Annál is inkább, mert az EU intézményi kompetenciák és eszközök új leosztásban működnek. Még nem kristályosodott ki, hogy a külpolitikával foglalkozó biztosok hogyan működnek együtt, hogyan oldják fel a párhuzamosságokat, hogyan szervezik meg a koordinált munkát.
 
Mindenestre Füle elsősorban bővítési biztos lesz (és szomszédságpolitikai is). És a bővítési biztos elkötelezett bővítéspárti, nem kétséges. Az időhorizontokat azonban a jelöltek fogják meghatározni, a koppenhágai kritériumok alapján. Nem titok, hogy nincsenek lejátszott forgatókönyvek, nem egyszerű bürokratikus folyamatokról van szó, hanem bonyolult politikai összefüggésekről. Tehát konkrét csatlakozási időpontot nem kapott a hallgatóság még Horvátország esetében sem, Törökországról nem is szólva. Természetesen nem csak az EU-hoz csatlakozni vágyó országokkal lesz teendője, de magával az EU-közvéleménnyel is, így a cseh biztosjelölt a szkeptikusokat is igyekszik majd a bővítés stratégiai fontosságáról meggyőzni.
 
A Nyugat-Balkán – elsősorban Bosznia-Hercegovina – azonban magas prioritást kapott az EP-képviselőktől. A biztosjelölt csehszlovákiai tapasztalatait nem kívánja használni az ország stabilizálására, inkább – Ashtonnal szorosan együttműködve – a csatlakozási tárgyalások mielőbbi napirendre vételét tűzi ki céljául. Koszovó a vízumkönnyítési csomaglistára kezdhet feliratkozni, FYROM (Macedónia) Görögországgal való vitáját rendezheti.
 
Keleten az ukránokkal fűzné szorosabbra a kapcsolatokat, nem csak kereskedelmi szempontok szerint, a befagyott konfliktusokat sem olvasztaná fel a Dél-Kaukázusban, inkább rendezné a helyzetet. Mindezt Oroszországgal együttműködve. Sok a teendő északon, délen és keleten egyaránt, de talán a cseh tud valamit és tényleg stabilizál és bővít, szigorúan az európai értékek mellett, betartva a demokrácia kritériumait. Kommunista múltjáért már nyilvánosan bocsánatot kért.
 
A cikk a hetivalasz.hu-n jelent meg.