Alkotmányos ügyek

Európai integráció Lisszaboni Szerződéssel vagy anélkül?

Európai integráció Lisszaboni Szerződéssel vagy anélkül?

2009. 05. 18.

Európa egy hosszú és nehéz utat választott: az integráció folyamata, a demokratikus elvek gyakorlatba ültetése és az európai társadalmak bevonása mindebbe korántsem egyszerű, nem egyik napról a másikra kivitelezhető folyamat.

 

A Lisszaboni Szerződés egyfajta megoldásnak tekinthető ugyan, amely alapján könnyebb lesz/lenne az Uniónak továbblépni, azonban nem szabad úgy tekinteni rá, mint az egyetlen, minden problémát megoldó eszközre. Már a szerződés gyakorlati megvalósulása is számtalan kérdést vet fel, melyekre még nem sikerült konkrét választ találni (intézményi, hatásköri problémák), valamint sok kényes területet érintetlenül hagy (európai kisebbségek kérdése).

 

A dokumentum ratifikálása körüli huzavona a tagállamokban pedig kifejezi, hogy mennyire gyenge lábakon áll az EU legitimációja, illetve, hogy egyes politikusok hogyan tudnak visszaélni – gyakorlati értelemben sokszor nem kimondottan erős legitimációjú – pozíciójukkal. (Václav Klaus, Csehország parlament által megválasztott elnöke, a szenátus jóváhagyása után, még mindig nem hajlandó aláírni a Lisszaboni Szerződést. Az elnök korábbi nyilatkozata szerint, ezt csak az ír népszavazást követően fogja megtenni.)

 

Gyakori eset, hogy az állampolgárok nemzeti politikusaik népszerűtlen intézkedései, vagy a brüsszeli direktívák átgondolatlan helyi végrehajtásának negatív következményei alapján alkotnak véleményt az Unióról. Az EU-nak hatékonyabban kellene éreztetnie jelenlétét a tagállamokban és tudatosítani a társadalmakkal, hogy mindennapi életüket érintő döntések százai vannak a kezében. Nem kérdéses, hogy az Európai Unió elkötelezett a demokrácia mellett, azonban ezt újra és újra be kell bizonyítania, hiszen az integráció kezdetei óta eltelt 50 év alatt sokat változott a demokrácia tartalma, mások az elvárások illetve más a demokratikus értékekről alkotott felfogás. Új politikaterületek kerültek a figyelem középpontjába, mint például a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni harc, az élelmiszerbiztonság, vagy a fogyasztóvédelem. Ezek hatékony kezelése határokon átnyúló együttműködést és ellenőrzést igényel, mely csak úgy teljesülhet, ha a tagállamok szuverenitásuk újabb darabjairól lemondva, uniós szinten keresnek megoldást.

 

További kérdés, hogy létezik-e egységesen megszólítható európai démosz? Schöpflin Professzor szerint politikailag nem, azonban kulturális értelemben beszélhetünk ilyen csoportról. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a különböző áruk, médiatermékek hasonlósága, az angol nyelv térnyerése és az egymással szemben kialakult egyre egységesülő elvárások rendszere. Tény, hogy az Európai Unió lakóit intellektuális kihívás elé állítja, hogy egyszerre kell meghatározni magukat saját országuk és Európa állampolgáraiként, vagyis párhuzamosan két dimenzióban elhelyezkedniük. Hogy ez mennyire sikerül, annak jó mércéje lesz június elején az Európai Parlamenti választás.

 

 

Dr. Schöpflin György, néppárti európai parlamenti képviselő, egyetemi tanár, Jean Monnet professzor, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen az Európai Unió aktuális kérdéseiről tartott előadást a hallgatóknak és az érdeklődőknek. A Lisszaboni Szerződéstől, az energiapolitikán keresztül a kisebbségek jogain át az Unió valamennyi időszerű és megoldásra váró problémája felmerült.
 

Vigh Katinka 
Az előadáson készült fotók itt tekinthetők meg.