Külügy

A szlovák-magyar hidegháború

A szlovák-magyar hidegháború

2009. 01. 19.

 

EUobserver

  

Ritkán kerül címlapra, de bárki számára, aki figyelemmel kíséri ezeket az eseményeket, nyilvánvaló, hogy  a szlovák-magyar kapcsolatok aligha lehetnének rosszabbak: nem túlzás a jelenlegi helyzetet hidegháborúnak nevezni.

 

Első látszatra ez meglehetősen különös. Két EU tagállamnak nem kellene ilyen reménytelen helyzetbe kerülnie, mivel éppen ez az, aminek elkerülésre az EU-t egyáltalán létrehozták. Az EU mindenekelőtt Európa leghatékonyabb konfliktus-megoldó rendszere,  ez esetben azonban  ez a mechanizmus láthatólag nem működik.

 

A csatlakozás előtt mindkét államtól – az EU-nak tagállamai vannak, nem pedig "tagnemzetei" – elvárás volt, hogy egymás közötti viszonyaikat rendezzék, amire nagyjából sor is  került. De maradt elég ahhoz, hogy problémák felújultan kerüljenek napirendre, túlnyomórészt azért, mert Szlovákia és Magyarország viszonylatában nem esik egybe állam és nemzet.

 

Viszonylag kisszámú szlovák kisebbség él Magyarországon, megközelítőleg 100,000 ember, ami 1%-a a magyar lakosságnak, és egy nagyobb létszámú magyar kisebbség él Szlovákiában, ami az ottani lakosság több  mint 10%-át adja.

 

A problémák alapvetően az utóbbival vannak: a 2006-os szlovákiai választások után, a mai kormányzat hatalomra kerülésével, szinte azonnal felszínre kerültek. A baloldali Smer (Irány) a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) Jan Slota vezetésével koalíciós partnerévé tette.

 

Az SNS soha nem titkolta radikális nacionalista nézeteit, Slota pedig roma- és magyarellenes kirohanásaival lett elhíresült, mint például azzal,  hogy legszívesebben tankba ülne és földig rombolná Budapestet. A legtöbb nyugati tudósító alábecsülte, ill. bagatellizálta annak veszélyét, hogy egy EUs tagállam olyan szélsőséges pártot, mint az SNSt, kormányzáshoz enged. Az EU lenyelte ezt a békát.

 

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az EU feladta konfliktus-kezelő mechanizmusait, így a probléma tovább fekélyesedett. Ennek két következménye lett: egyfelől, a szlovákiai magyar kisebbségben egyre nő az aggodalom, másfelől, a szlovák-magyar kapcsolat fokozódottan romlik.

 

Az EU passzivitására több magyarázó tényező is van. A szlovák gazdaság jól teljesít és az ország most csatlakozott az euro-zónához. A szlovák diplomácia mind Brüsszelben, mind másutt is alapos és sikeres Slota kirohanásainak eltussolásában és tompításában. A magyar kormányzat tehetetlennek látszik, de leginkább cselekvőképtelen, állandó félelemben van, hogy a nacionalizmus vádja éri. Ráadásul az EU-nak alig van olyan  eszköze, amivel enyhíthetné a helyzetet.

 

Ami leginkább meglepő talán, hogy az Európai Szocialistáknak (PES), akik általában a leggyorsabban lépnek és szólalnak fel kisebbségi ügyekben, úgy tűnik, hogy Slotával semmi problémája nincs. Természetesen ez érthető, hiszen a Smer-nek baloldali kapcsolódási vannak, de ami teljeséggel váratlan, hogy az európai baloldal eltűri Slota rasszizmusát és a magyarok zaklatását.

 

Göncz Kingát, a magyar külügyminisztert, Slota "kócos asszonynak" nevezte, ami még egy pisszenést sem váltott ki még a feminista szervezetekből sem, akik azonnal elítélnek minden hímsoviniszta kijelentést. Ugyanez történt Malina Hedviggel, egy szlovákiai magyar fiatal nővel, akit szlovák bőrfejűek azért vertek meg brutálisan, mert magyarul beszélt.

 

Kettős mércével állunk-e szemben vagy pusztán pragmatizmussal? Az utóbbi valószínűbb. A PES célja, hogy a soron következő Európai Parlamenti választásokon mandátumaikat maximalizálják, és ez a Smer és katasztrofális koalíciós partnerének teljeskörű támogatását jelenti. Mindemellett a PES leírta a magyar szocialista kormányt, és a magyar miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet, mint "a halott embert" emlegeti a háta mögött.

 

Többféle tanulsága is van ennek a két állam közötti viszonynak. Az EU konfliktuskezelő mechanizmusai csak akkor működnek, ha benne lévők is azt akarják, hogy működjön. De ehhez önbizalom szükséges, olyasmi, ami Budapesten hiánycikk. Hasonlóan, noha az EU szeret önmagára poszt-nemzeti szervezetként tekinteni, a klasszikus etnikai kisebbségi problémák nem fognak csak önmaguktól odébbállni, pusztán azért, mert mindenki ezt szeretné.

 

Továbbá, az alapelveketet néha felülírják a pártpolitikai érdekek.  Hát igen, ezt tudjuk, ez a politika. De figyelmen kívül hagyni egy problémát bármilyen okra hivatkozva igazából tovább nehezíti annak későbbi megoldását. A szlovák-magyar viszonyokat kiegyensúlyozottá kell tenni, amihez  hozzátartozik annak az elfogadása, hogy a kisebbségek Szlovákia teljes jogú állampolgárai — különben az EU állampolgárság elértékteleníti önmagát. Mindamellett a kezeletlen probléma igencsak rossz precedens lehet mások számára, akik azt leutánozzák. Egy kezeletlen diszkriminációs ügy másokat bátorít a helytelen viselkedésre.