“A kommunizmusban a fejlesztés a lehető legkisebb költségek melletti modernizációt jelentette” – Schöpflin György a vörösiszap k

Október 5-én, kedden környezeti katasztrófa sújtotta Magyarországot, amikor egy toxikus iszap tározójának gátja átszakadt, elárasztva azzal három települést és a környező területeket. Jelenleg az ország az iszapömlés okozta károkon próbál úrrá lenni, ezért Schöpflin György európai parlamenti képviselőt, az Európai Néppárt tagját arról kérdeztük, hogy az Európai Unió miként tud segítséget nyújtani, illetve hogyan képes megakadályozni egy hasonló katasztrófa bekövetkezését a jövőben.

Touteleurope.eu: Ön szerint mik voltak ennek a környezeti katasztrófának az okai?
 
Schöpflin György: A katasztrófai körülményeinek vizsgálata még folyamatban van. A közvetlen kiváltó ok, hogy az iszaptározó gát falán repedések voltak, ez azonban csak a fizikai előzményére ad magyarázatot. Tudjuk, hogy a gát nagy része rossz minőségű és rosszul öntött betonból állt, melynek száradására nem hagytak elegendő időt. A miniszterelnök teljes körű vizsgálatot ígért, többet csak ennek egy későbbi szakaszán tudunk mondani. Az is gyanítható, hogy a tározó ellenőrzése nem volt megfelelő. Ezek nem kormányzati vizsgálatok voltak, hanem az érintett vállalat felelősségi körébe tartoztak.
 
TLE: Mi jellemzi most a közhangulatot Magyarországon?
 
Óriási elkeseredettség. Véleményem szerint a kormány rendkívül felelősségteljesen cselekedett, amikor kitelepítette a lakosságot, új gátat épített és megakadályozta, hogy a leömlő vörösiszap a Dunába kerüljön – ezek azonban óriási erőfeszítést igényeltek. Már-már nemzeti sokkról beszélhetünk. Amennyiben további gátszakadás következik be, amit most még nem zárhatunk ki, a szennyezettség veszélye újra nőni fog. A magyar hatóságok keményen dolgoznak azon, hogy ezt megakadályozzák, ebben az esetben ugyanis a nehézfémek koncentrációja jóval megemelkedne, mivel az elmúlt napokban már jelentős mennyiségű vizet kellett leszivattyúzni. A kockázat jelentős, a tározó második átszakadásával ugyanis újabb 500.000 köbméter iszap ömlene le.
 
TLE: Véleménye szerint mennyire volt hatékony az EU segítségnyújtása?
 
GS: Az Uniótól nem érkezett jelentősebb segítség; ez azonban nem reklamáció. Csupán arról van szó, hogy az EU közvetlenül nem érintett, mivel jelen pillanatban ez elsősorban belügynek számít.
 
TLE: Mik a katasztrófa várható politikai következményei Magyarország számára?
 
GS: Ez az ellenzék reakciójától függ, attól, hogy mennyire próbálnak majd politikai előnyt kovácsolni a kialakult helyzetből. A miniszterelnök alapos vizsgálatot ígért. Eszerint mindenki, aki bármilyen módon vétkes volt a tározó gondatlan kezelésében, felelősségre lesz vonva. Értesüléseim szerint a vállalat vezetőjét már ki is hallgatta a rendőrség. Azt azonban, hogy milyen politikai következményei lesznek, ha az ellenzék a kormányt gondatlansággal vádolja meg, egyelőre nem lehet megmondani.
 
TLE: A magyarországi események felhívták a figyelmet a kelet- és közép-európai országokban fennálló potenciális környezeti veszélyekre. Minden el lett követve annak érdekében, hogy az új tagállamok teljesítsék az európai környezeti jog követelményeit?
 
GS: Ez attól függ, mit tekintünk a kiindulási pontnak. Ha az 1990-es évet, akkor azt mondhatjuk, hogy óriási erőfeszítések mentek végbe. Emlékezzünk, hogy a kommunizmusban a fejlesztés a lehető legkisebb költségek melletti modernizációt jelentette, és a döntéshozók jellemzően a környezeti előírásokon spóroltak. Húsz év nem elegendő idő ennek a helyzetnek a megváltoztatásához. Született ugyan egy fontos megegyezés, de nem minden kérdés oldódott meg, és néhány probléma valószínűleg addig nem is lesz orvosolva, amíg ezek a létesítmények lerombolásra nem kerülnek. Gondolok itt elsősorban a lakótelepekre, amelyek az 1980-as évek során lettek felépítve a kommunista blokkban. Ezek az épületek általában rosszul lettek megépítve és közülük többet is összeomlás fenyeget. Ne felejtse, hogy ugyanez történt 1971-ben Angliában, amikor a Ronan Point nevezetű bérház összeomlott – ez a problematika tehát általában minden beton építményt érint.
 
TLE: Ön szerint ilyen európai szintű megoldást kellene javasolni? Az említett környezeti problémák megfelelő finanszírozással, vagy egy hosszabb távú folyamattal lennének orvosolhatóak?
 
GS: A legjobb, ami jelen helyzetben tehető, valószínűleg egy zöld könyvnek a kiadása lenne a problémáról, amely összefoglalja a környezeti és ipari szempontokat, majd pedig ki kellene vizsgálni az 1970-es és 80-as években épített létesítményeket. Ez ugyanis az az időszak, amelyben a problémák gyökereznek. Nem túl sok tagállam fogadná ezt szívesen, de a legjobb megoldás egy, az ilyen jellegű környezeti kérdésekkel foglalkozó speciális európai felügyelőség felállítása lenne. Jelen pillanatban a környezeti szabványokat a nemzeti képviseletek felügyelik.
 
TLE: A Greenpeace nemrég azt állította, hogy a szerencsétlenség hatásai sokkal súlyosabbak lehetnek annál, mint ami a kormány forgatókönyvében szerepel. A magyar kormány minden információt közzétett a katasztrófa egészségügyi kockázatairól?
 

GS: A kormány tájékoztatta a közvéleményt a kockázatokról, de azt egyelőre nem tudni, hogy mik lesznek a közép-és hosszú távú következmények. A Greenpeace nagyon jó munkát végez, de mindig túloznak! Emlékezhetünk, hogy 1991-ben az Öbölháború alatt a különböző környezetvédő szervezetek azt állították, az olajkutak 100 évig fognak égni – végül ez 12 hónap lett. Az úgynevezett "zöld diskurzust" szerintem leginkább túlzónak lehetne definiálni.

 

Az interjú a Touteleurope.eu-n jelent meg