A görög válság és továbbgyűrűző politikai hatásai

"A globalizáció következtében különféle gazdasági folyamatok indultak el, politikai beleszólás nélkül, melyek gyökeresen átalakították a polgárok életét. Lényegében van egy komoly szakadék a demokráciaelméletben és nem tudom, hogyan lehetne felállítani egy a gazdasági folyamatokat felügyelő politikai egységet."

Véleménye szerint, milyen hatása lehet a görög válságnak az Európai Unióra hosszú távon?
 
Ez igazából azt mutatja, hogy a nemzeti érdek egyre inkább felülírja az európai érdeket. Legfőképpen azt látom, hogy a német közvélemény nagyon nincs megelégedve ezzel az esetleges csomaggal, ami Görögországot hivatott kimenteni. Azt látni, ez a válság Spanyolországot és Portugáliát is érinti, de más országok is küzdenek.
 
Mondjuk úgy, hogyha ez 25 évvel ezelőtt Delors idejében történik, szerintem az Európai Unió – persze ez az euró előtt volt – sokkal szolidárisabb lett volna. Ez a szolidaritás sokat gyengült az elmúlt években.
 
A másik oldala a válságnak, hogy politikai felügyelet nélkül nagyon nehéz egy egységes pénznemet életben tartani. Ahogy azt az elemzők is hangsúlyozták.
 
Akkor mi lehetne a megoldás? Szorosabbra kéne fűzni a politikai kötelékeket? Van ennek realitása?
 
Erre nehéz választ adni. Igazából a németeken sok minden múlik, hiszen sok tekintetben ők dominálják ezt a helyzetet. A kérdés az, hogy ők mit akarnak? Tényleg elfogadják, hogy egy gyengébb Európai Unió jön létre? A németek elindultak a nemzeti érdek irányába és az európai elkötelezettségük sokat gyengült. Ugyanakkor az a dilemma, hogy megengedhetik-e maguknak, hogy ennyire meggyengüljön szolidaritás.
 
A német közvélemény minden bizonnyal rosszul fogadja, hogy az ő adóeuróikból kell finanszírozni a rossz görög vagy akár portugál gazdálkodást. Ráadásul a sort akár folytathatnánk is.
 
Azért van ellenpélda is. Lettország lenyelte az orvosságot, ami nagyon keserű. A munkanélküliség például 20 százalék körülire nőtt. Személyesen találkoztam Alskins miniszterelnökkel is, – akit nem irigylek a helyzete miatt – és csak annyit mondott, „valahogyan majd átvészeljük”. Nagyjából ezzel tudnám a legjobban érzékeltetni a mondanivalóját.
 
Igazából még nem láttam összehasonlítást, de egyik oldalon ott van Görögország, mely rettenetes helyzetben van a szélsőséges túlköltekezés miatt. Lettországban szintén ez történt, de másképpen kezelik, sokkal fegyelmezettebben, mint Görögország. Bár az is igaz, hogy Lettország sokkal kisebb, mint Görögország, és tudatában voltak, hogy nincs más lehetőségük. Ez kemény dolog, de úgy tűnik társadalmilag és belpolitikailag valahogy működtethető. Ezzel szemben Görögországban úgy látom a közvélemény nem érti, miről is van szó.
 
Mindenesetre nagy kérdőjelek vannak az integrált európai jövő felett, hogy ennek milyen hatása lesz a lisszaboni szerződésre. Brüsszelből nézve a lisszaboni szerződés szépen halad előre, de mi nem nagyon foglalkozunk a válsággal, pedig szükséges lenne valamilyen politikai döntés.
 
Mondhatjuk, hogy a görög közvélemény nem érti ezt a helyzetet, de milyen üzenete van annak, hogyha a társadalom azt látja, a rossz költekezést kívülről megfinanszírozzák?
 
Ez olyan dolog, ami tovább növeli a „drogfüggőséget”, ha lehet ezzel a hasonlattal élni. Ami számomra nagyon érdekes, – itt pedig a politikai dimenzió jön be – hogy nem volt senki az elmúlt öt-tíz évben, aki azt mondta volna a görögöknek, hogy felelőtlenül viselkedtek. Ez pedig nem csak rájuk vonatkozik, hanem ennek hatásai begyűrűznek Németországba, valamint az eurózóna többi országába is. Addig, ameddig ez a fajta kontroll hiányzik joggal mondható mindkét oldalról, hogy tarthatatlan az állapot. A kérdés, hogy az eurózóna országai el tudnak-e fogadni egy sokkal szorosabb politikai egymásrautaltságot.
 
Ön szerint a hitelminősítőknek milyen szerepe és felelőssége van jelenleg a piacon tapasztalható pánikhangulatban?
 
Ennek nem vagyok igazán szakértője. Mindenesetre a hitelminősítők vállaltak egy bizonyos szerepet, elszámoltathatóság nélkül. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: ki felügyeli a „felügyelőket”?
 
Ez persze egy sokkal mélyebb kérdés. A globalizáció következtében különféle gazdasági folyamatok indultak el, politikai beleszólás nélkül, melyek gyökeresen átalakították a polgárok életét. Lényegében van egy komoly szakadék a demokráciaelméletben és nem tudom, hogyan lehetne felállítani egy a gazdasági folyamatokat felügyelő politikai egységet. Ha ezen a szinten vizsgáljuk az egész válságot, sokkal messzebb jutunk el, mint Görögország.
 
Óhatatlanul érintettek vagyunk a helyzetben, Magyarországgal szemben is csökkent a befektetők és a piac bizalma. Milyen hatásai lehetnek mindennek itthon?
 
Még tovább mennék, felmerülhet az a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán bevezetni az eurót? Szerintem még mindig érdemes, mert az alapvető probléma még mindig nem változott: egy kis állam egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy független valutája legyen; egy kis állam nehezen tudja menedzselni a saját életét, különösen ha a kötvénypiac felfalja az államkötvényeket.
 
Világviszonylatban a magyar gazdaság nem elég nagy ahhoz, hogy ellen tudjon állni ilyen helyzeteknek. Nagy-Britannia sokkalta nagyobb, mint Magyarország, mégis nagy bajban van a font.
 
Brüsszelből nézve a pillanatnyi helyzet az, hogy Észtország minden bizonnyal januárban csatlakozik az eurózónához. De a többi ország – köztük mi is – nagyon hosszú ideig nem lesz tagja az eurózónának. A magyarnál jobb állapotban lévő gazdaságú országok, mint Lengyelország, vagy a Csehország sem sietnek.
 

Alapvetően integrációs kérdés, hogy milyen minőségű legyen a szolidaritás és az egymásra utaltság az Európai Unióban.

hirextra.hu