Alkotmányos ügyek

15-09-28 AFCO, votes-11

„Egész Európát megrázhatja az olasz népszavazás”

2016. 12. 05.

Schöpflin György: Ha a reform elbukik, a belpolitikai felfordulás az euroszkeptikus 5 Csillag Mozgalom malmára hajthatja a vizet

Ha a vasárnapi referendumon a nép elutasítja Matteo Renzi olasz miniszterelnök reformtervét, akkor annak gazdasági következményeit egész Európa meg fogja érezni, az olasz belpolitikai káoszból pedig a populista 5 Csillag Mozgalom fog profitálni – mondta a lapunknak adott interjúban Schöpflin György, a Fidesz európai parlamenti képviselője.

– Nagyon úgy tűnik, hogy új korszak kezdődött a politikai ideológiák szimbolikus csatározásában, amelyben rendkívüli szerep jut a magát az uralkodó, liberális elittel szemben meghatározó populizmusnak. Annyi bizonyos, hogy a nyugati médiá­ban többnyire pejoratív, becsmérlő jelentés tapadt az egyre több kontextusban felbukkanó kifejezéshez, az azonban kevésbé egyértelmű, hogy pontosan mit is értünk alatta. Ön hogyan definiálná a populizmust?– A populizmus valójában gumifogalom. Nem akarok cinikus lenni, de azt látom, hogy azt címkézik fel ezzel a jelzővel, akit éppen nem kedvelnek. Tudniillik van egy domináns, hegemonikus gondolkodás, amely magát liberalizmusnak nevezi, ennek az ideológiának azonban egyre kevesebb köze van ahhoz, amit mondjuk az eszmerendszer atyjai értettek alatta. A mai liberalizmusnak ugyanis két pillére van: az egyik a gazdasági liberalizmus, a másik pedig a szociálliberalizmus, amely érdekes módon nem foglalkozik a társadalom egészével, csak kiemelt csoportokkal. Az eszme szerint ezen kitüntetett csoportokat kell egyenlővé tenni – bár az nem világos, hogy pontosan hogyan –, és aki ezt valamilyen formában ellenzi, az egyszerűen populista. Hogy miért? Mert a nép érde­keire hivatkozik. – A populizmust általában a globalizáció okozta vívmányok elleni „lázadásként” értékelik, napjainkban azonban egyre több tünet utal arra – gondolok itt elsősorban Donald Trump győzelmére vagy a Brexitre –, hogy a globalizációellenes „populista lázadás” maga is kezd globálissá válni.– A populizmusban egyelőre annyi az összevisszaság, hogy nehéz komolyan venni. Inkább a jelenségre érdemes koncentrálni, hiszen tény és való, kialakultak új politikai mozgalmak, amelyek a fősodorral szemben fogalmazzák meg önmagukat, és amelyek szerint a társadalom jelentős rétegei valódi képviselet nélkül maradtak, kiszorultak a politikai szférából. Ugyanis jelenleg a hagyományosnak mondható fehér munkásosztály legjobb esetben is csak harmadlagos helyzetben van, és nincs egyetlen olyan mainstream párt sem, amely az ő érdekeit képviselné. Ilyen körülmények között nem meglepetés, hogy a magukra maradt tömegek azok felé húznak, akik meghallják a hangjukat. Mivel a globalizáció következtében ez a jelenség is túlmutat a lokális gondokon, nem tartom kizártnak, hogy maga a globalizációellenesség is globálissá válhat, de jelen pillanatban a „felkelés” közepén vagyunk, azt tehát lehetetlen megjósolni, mi jön még. – Annak egyértelmű jelei vannak, hogy az elmúlt időszak társadalmi átalakulásai újfajta töréseket hoztak a felszínre, az viszont korántsem világos, hogy a mainstream pártok miképpen reagálnak erre. Reagálnak egyáltalán?– A hatalom eddigi kedvezményezettjei most úgy érzik, bajban vannak, és erre meg is van az okuk. Vegyük például azt, hogyan buktak meg az idén sorra a közvélemény-kutatók előrejelzései. Sem a Brexitet, Sem Donald Trump győzelmét nem látták előre, most pedig a franciáknál is kiderült, hogy Francois Fillon magabiztosan megszerezte a jobboldal elnökjelöltségét, pedig a legoptimistább felmérés is maximum húsz százalékot jósolt neki. Ez azt mutatja, hogy az emberek vagy nem mondják meg az igazat, vagy rosszul kérdeznek tőlük, vagy egyszerűen rossz embereket kérdeznek a közvélemény-kutatók. A másik tényező pedig a média, amely egyrészt nem figyel oda, másrészt pedig minimálisan sem reagál a társadalomban zajló változásokra. Eközben pedig az emberek nyolc éve, a 2008-as világválság óta várnak, tulajdonképpen óriási türelemmel, és bírják az elszegényedést vagy jobb esetben a megrekedést. A társadalomnak tehát egy nagyon komoly része elégedetlen, ehhez képest a politikai elit azt mondja, hogy a liberális elvek és értékek mindent felülírnak. Ez elsősorban a demokrácia problémája. A demokrácia feladata ugyanis az lenne, hogy megoldja a konfliktusokat, azonban ha ehelyett az asztal alá söprik és elnyomják azokat a gondokat, amelyekkel szembe kellene nézni, akkor utat törnek az alternatívák. Érdekes, hogy itt van a „szuperstabil” Németország, és mégis kialakult az Alternatíva Németországnak mozgalom. Ez azért van, mert az emberek úgy érzik, nem ők döntenek a saját életük felett, hiszen a két nagy, évtizedes múltú párt nem hallja meg az aggodalmaikat, de közben választ sem tud adni a jelen kihívásaira, konkrétabban a migráció problémájára. Ezek a folyamatok egyértelműen azt jelzik, hogy a liberális hegemónia bajban van, viszont nem tud mit kezdeni azzal, hogy elfogy körülötte a levegő.– Ennek a cselekvőképtelen magatartásnak a következménye, hogy Európa-szerte megerősödnek a korábban szélsőjobboldali stigmával ellátott pártok? A vasárnap tartandó osztrák államfőválasztáson ugyanis jó eséllyel Norbert Hofer, az FPÖ, azaz az Osztrák Szabadságpárt elnökjelöltje lesz a befutó, Franciaországban pedig Marine le Pen, a Nemzeti Front elnöke is magabiztos támogatottsággal indulhat a jövő évi elnökválasztáson.– Ezeknél szerintem jelenleg jóval fontosabb a szintén vasárnap megrendezendő olasz referendum, amelyen bár „csak” a kormány alkotmányreformjának megvalósulásáról döntenek a szavazók, a választás jelentősége messze túlmutat ezen. Ha ugyanis a nép elutasítja Matteo Renzi miniszterelnök reformtervét, az újabb lavinát indít el az olasz belpolitikában, amelynek gazdasági következményeit az egész Európai Unió meg fogja érezni. Bár hivatalosan nem erősítette meg, Renzi nagy valószínűséggel le fog mondani, ha a javaslata elbukik, a belpolitikai felfordulás pedig könnyen előidézheti az olasz bankok bedőlését, ami az egész európai bankrendszert és az eurót is megingatná. A pénzpiaci káosz pedig egyértelműen a populista pártként emlegetett 5 Csillag Mozgalom malmára hajtaná a vizet, amely már most is a második legnépszerűbb párt Olaszországban, az egyik fő ígérete pedig éppen az, hogy népszavazást írnak ki az olasz eurózóna-tagságról. Emiatt érdemes tehát izgulni, mert bár az osztrák államfőválasztás eredménye is nagyon fontos indikátora, pillanatképe lesz a társadalmi közhangulatnak, a jelentősége inkább csak szimbolikus, hiszen az osztrák elnök jogköreit tekintve nem komoly hatalmi tényező, feladatai inkább reprezentatív jellegűek. A franciáknál viszont véleményem szerint kevésbé kiélezett a helyzet, a jobboldali elnökjelölt, Francois Fillon ugyanis népszerű ember, és rendkívül talpraesett. Fillon tehát rossz hír Marine Le Pennek, és bár nagy valószínűséggel a Nemzeti Front elnöke be fog kerülni a második fordulóba, Fillon kerül ki győztesen a csatából, mert a baloldal is rá fog szavazni.– És Le Pen?– Ettől függetlenül igenis érdemes figyelni rá, hiszen bár elsősorban a bevándorlásellenes retorikájával került be a köztudatba, ennél jóval többről van szó. Ő ugyanis képes volt megszólítani azokat a magára maradt társadalmi rétegeket, amelyek elvesztették reményüket a mainstream pártokban. Ez Franciaországban pél­dául nagyon sok fiatalt jelent. Gyakran hangoztatom tehát, oda kell figyelni a populistákra, mert erősödésük a társadalmi változások indikátora. De ez a véleményem általában csak a csökönyös elutasítással találkozik, a liberális baloldal még mindig nem akar szembenézni a valósággal.

Tóth Loretta – 2016.12.03. 00:37

Az eredeti cikk a magyarhirlap.hu-n olvasható