2009-ben nem fog csatlakozni, ám 2011 valószínűsíthető: 35 fejezett kell még megtárgyalni, lezárni, és ezután legalább 1 év a tagállamok ratifikációs folyamata. 2011 a magyar elnökség szempontjából is előnyös, hiszen mi mondhatjuk a horvátoknak: " Isten hozott benneteket az Unióban!"

A horvát gazdaság jó állapotban van, bár egy kicsit túlfeszítettnek tűnik, de lehet, hogy 1-2 éven belül ezt rendbe hozzák. A másik nagyon fontos kérdés a végrehajtás.

 

Albánia a másik végpont, 10 éven belül kizárt, hogy csatlakozik az EU-hoz; 15-20 év kell még ahhoz, hogy megfeleljen a Koppenhágai kritériumoknak.

 

Fájdalmas és nehéz kérdés: ha szembenézünk a valósággal, akkor a három államalkotó nemzet - a bosnyák, szerb, horvát - nem akar egy államban élni. Azonban a nemzetközi közösség azt mondja, akármit gondol, ez a három nép, egy államban fog élni. Bosznia-Hercegovina egy nemzetközi közmegegyezéses állam; ez a forma létezik a gyakorlatban, csak nagyon nehéz fenntartani.

Természetesen elképzelhetőnek tartom, hogy Republika Srpska Koszovóra való hivatkozással kiválik Bosznia-Hercegovinából, de erre a nemzetközi világ azt fogja mondani, hogy "eddig és ne tovább"; és tulajdonképpen mást nem is tud mondani. Bosznia-Hercegovina egyben tartása csakis nemzetközi felügyelet mellet képzelhető el - az EU-nak sincs más lehetősége, hiszen a Jugoszláv államutódlást (mert ez esetben erről van szó) csak ebben a formában tudja elképzelni.

 

Különböző megítélés alá esik Szerbiával szemben - hiszen ott vannak azok a háborús bűnösök, akik ellen már megtörtént a vádemelés. De Montenegróval kapcsolatban a legnagyobb probléma, hogy egy teljesen korrupt ország. Ugyanakkor szociológiai és kulturális szempontból egy nagyon érdekes állam, az Európai Unióban való integrációja valószínű sikeres lesz.

 

Azonban Szerbia demokratikus beintegrálása nélkül Dél-Kelet-Európában nem lehet stabilitás, és ez bennünket, magyarokat is érint, hiszen tőlünk délre ott van egy nagy fekete lyuk. Szerbiát rá kell bírni a demokratikus útra. Vannak olyan erők Szerbiában, melyek azt mondják, hogy a mi utunk Európába Budapesten át vezet.

 

A legtöbb EU-s tagállam elismerné Koszovó függetlenségét. Ciprus azonban leginkább ellenzője, a görögök pedig szolidaritásukat fejezik ki - van egy érdekes szimpátia a görögök és a szerbek között, mindkét nép ortodox -, szlovákok, spanyolok attól félnek, hogy az elszakadás valamiféle legitimációhoz jut.

Mindenki arra számított, hogy december 10-én nagy ujjongások közepette kikiáltják Koszovó függetlenségét. De nem így történt. Az albánok most azt mondják, hogy mi most türelmesek vagyunk, most várunk. Az állítólagos forgatókönyv, hogy tényleg várnak tavaszig, amikor is elnökválasztás lesz Szerbiában, és megint Tadić lesz az elnök, és ki tudja... Szerb szempontból az alapvető probléma, hogy nincs olyan szerb politikus - ami teljesen érthető -, aki hajlandó úgy bekerülni a történelemkönyvekbe, hogy ő volt az, aki elveszítette Koszovót. Milyen jó lenne, ha valakire rá lehetne kenni ezt az egészet, és ez nem más, mint Európa.

Optimista vagyok abból a szempontból, hogy valamikor a tavasz folyamán Koszovó független lesz, és viszonylag zökkenőmentesen. Persze lehet, hogy az EU kitalál Koszovónak egy teljesen különleges státuszt: nem egészen tagállam, de valamivel több, mint most. De nem szabad kiejteni azt a szót, hogy protektorátus.