Visszafogott, kompromisszumra hajló, tiszteletteljes, kissé felszínes tudás. Eddig legalábbis, ez jellemzi az új Főképviselőt, Bizottsági alelnököt. Nem csoda, hiszen a legnagyobb kritika személyét illetően épp a külpolitikai szakma és a tapasztalatok hiánya, illetve a nukleáris fegyverek elleni küzdelmének kétes háttere. (A Bizottság Edith Piafja mégsem bán semmit sem múltjával kapcsolatban. Sőt. Már akkor is az egységes Európáért küzdött. Állítja.) Mindezek ellenére az Európai Parlamet Külügyi Bizottsági meghallgatása konstruktív és szakmai alapokon zajlott, humorral fűszerezve. A különbség a stílus és a mondanivaló, a tartalom és a forma között azonban egyértelművé vált: határozottan, magabiztosan nyilatkozott, de üres ártatlanságokkal szórakoztatta a jelölt a szakbizottságot.

 

Az új kétkalapos intézmény képviselője elsőként kapott szót a biztosok között portfóliója, programja bemutatására, elképzeléseinek ismertetésére. Sajnos, ez utóbbi Lady Ashtonra nem volt jellemző, inkább megragadt szlogenek szintjén, dokumentum címek ismétlésén. Bár meglepő, a Főképviselő határozott elképzelése a Külügyi Szolgálatot illetően, ezen belül is a magasabb diplomata helyek elosztásáról: a Parlamentet kizárná a meghallgatásból. Mindez csak az egyhangon szóló Európa megteremtését szolgálná érvelése szerint, hiszen bőven elég Ashtonnak a Bizottság más tárcáival, illetve a tagállamok 27 külügyminisztereivel zöldágra vergődnie. Természetesen minden egyes jelölés előtt a Parlamentet tájékoztatni fogja, sőt a Lisszaboni Szerződés értelmében teljes "kollaborációt" szeretne a Parlamenttel, és vele együtt szeretné kialakítani vízióját az európai jövőről.

 

Kérdésemben a külpolitika állandó dilemmáira igyekeztem felhívni Lady Ashton figyelmét: Konkrétan milyen döntést hozna, ha egy gazdasági, stratégiai partnere egyszerre oknyomozó újságírókat, civileket végeztetne ki? Támogatná-e továbbra is stratégiai partnerét vagy kiállna az emberi jogok védelme mellett? A Főképviselő az értékek melletti külpolitika híve, bár, hogy pontosan milyen értékeké, azt nem fejtette ki bővebben. Ugyanakkor fontosnak tartja a kényes, kiemelt témákban a "kollaborációt" - igen, újra kollaboráció, a jelölt Asszony kedvenc, visszatérő szava.

 

A puding próbája az evés, de a szakács nem igazán árulta el a receptet, így a kényes kérdések még hátra vannak.

 

Schöpflin György,

európai parlamenti képviselő

 

Magyar Hírlap, 2010. január 15.